Élned kell, hogy tanulj a hibádból,

Megtudd ki támogat és ki vádol.

Hogy érezz a szíveddel gyűlölj, vagy szeress,

Hogy ellenséget láss, hogy szeretteket temess.

Az élet útja rögös, vigyázz ne tévedj el!

Ha százszor elbuksz is, élned kell!

Élned kell, hogy szenvedj, hogy hullasd könnyedet

Még csak nem is érted miért, hiába lapozol könyveket

El kell buknod, csak hogy újra felállj ismét

Hogy megmutasd, a meleg szív is mindent kivéd.

Jeges kéz markolja szíved, de ha nem is hiszed el,

Ki kell bírnod és élned kell!

Élned kell, hogy belecsókold másba életed,

Hogy megtaláld ki együtt örül és fél veled.

Ki kezébe fogja kezed és azt súgja szeretlek,

Ki minden bűnét elnézi két csillogó szemednek.

Légy aki vagy, ellenségeid papírként égnek el

Nem adhatod fel soha, élned kell!

Élned kell, hogy kiábrándulj az álmokból

Hogy valóságot szűrj le, sok tönkrement vágyadból.

Hiába zokogsz, kelsz fel álmatlanul ágyadból,

Romhalmaz lett kő és por fáradozva felépített váradból.

Ha össze is omlott egy álmod, helyette még egy kell!

Ha milliószor kezded is elölről, élned kell!

Élned kell, hogy kiálld minden mocskát e világnak

Akár gyűlölnek, vagy leginkább kívánnak.

Lesznek kik végig veled maradnak, lesznek kik kiszállnak

Lesznek kik majd ápolnak, lesznek kik kirágnak.

Lesz kinek csak szíved, de lesz kinek véred kell,

Értsd meg kérlek, egyszerűen élned kell!

Élned kell, hogy lásd igaz barátaid melletted,

Hogy emlékezz, mások hibáját miként feledted.

Megbocsátottál mindent, s bár nem leltél csodákat

Megtámadott sokszor, de mégis vesztett a bánat.

Most mégis, te vagy ki vígan énekel!

Míg sorsod be nem teljesül, élned kell!