"mikor szemedbe nézek, tündöklik benne a világ,
s lépteid mellett kibontja szirmát minden virág,
melletted fényesebben csillognak éjjel a csillagok,
s ébren találnak a nyár végi gyönyörű hajnalok,
mert az álom nem érintheti meg mosolyodat,
ábrándok ködfátylán pompázó szép arcodat,
mely mint vakító dicsfényben úszó kedves napsugár,
ellazul, megpihen, kedvesen, hogy szinte nézni is fáj."